Genova számunkra

Ligúria

Ligúria érdekes színfoltja Olaszországnak. Mivel olaszországi viszonylatban északon helyezkedik el, nem meglepő, hogy az itt élők közt rengeteg a szőke, kék vagy zöld szemű, fehérbőrű olasz. Ligúria Olaszország-szerte talán három dologról híres: mikroklímájáról, konyhájáról és építészeti freskóiról.

A mikroklíma a tengerparti sávot hegyekkel elhatároló területen jött létre. Itt télen-nyáron gyönyörű az idő, Olaszország idősödő gazdagjai sétának a tengerparton, pénzüket ékszerekre költve és "levegőkúrát" véve. A genovaiak azzal dicsekszenek, hogy az a fantasztikus Ligúriában, hogy az ember fürdik egyet a tengerben, aztán beül az autóba és egy órán belül olyan területre ér, ahol síelni lehet (pl. Santo Stefano).

A másik különlegesség a konyha. Akkortájt számomra újdonság volt, de ma már bárhol beszerezhetjük Magyarországon is a genovai pesto-t. Ezt a sötétzöld színű, bazsalikomból, olívaolajból, fenyőmagból, parmezánsajtból és fokhagymából készült tésztafeltétet mindenki megszereti, aki egyszer megkóstolja. A másik híres ligúriai tésztafeltét a "sugo di noci" (dió-szósz). Szintén ligúriai híresség a "focaccia", egy tepsiben sütött cérnavékony lángos-szerűség, melyen szinte folyik a sajt; persze bármely "foccacceria"-ban beszerezhető a vastag, sajt nélküli változat, amit akár a tengerparti fürdőzéshez visznek, hogy legyen mit rágcsálni.

Végül az építészeti freskó egy ligúriai különlegesség, amely a ház külső homlokzatára festett, térbeli benyomást keltő díszítőelem. Ez lehet festett ablakpárkány virágcseréppel; relief, kődísz, szobordísz, virágfüzér, kőkeret, vagy akár kötögető néni fekete macskával. Ennek régi, középkori változata nem a megtévesztést tűzte ki célul: akkoriban a ház külső homlokzatát fényűzésből festették és gyakran nem is keltettek vele térbeli hatást. Jellegzetes ligúriai stílus a házak élénk színekre való festése is (pl. Bocadasse), vagy a régi középületeken és templomokon alkalmazott váltakozó szürke-fehér csíkozás kőből (pl. San Lorenzo katedrális, Chiesa di Matteo, stb.)

Mit érdemes megnézni Ligúriában (Genován kívül)? Az én listám az alábbi: Cinque Terre, Punta Chiappa, San Fruttuoso (egy víz alatt Krisztus-szoborral, csak gyalogosan vagy hajóval megközelíthető, mert nem megy oda út – lélegzetelállítóan szép!), Portofino és Camogli.

Genova

Lelki szemeim előtt Genova három részre tagolódik: a hosszú sáv egyik végén az óváros (a középkori városrésszel és a középkori kikötővel) és belváros; a város másik végén Nervi, a város "Rózsadombja", zöld övezete, és a kettőt összekötő, sűrűn lakott tengerparti sáv.

Óriási szerencsével Nerviben kaptam munkát, mely autóbusszal körülbelül fél-háromnegyed órányira helyezkedik el a történelmi városrésztől. Nervi különleges levegőjéről és hosszú, kikövezett tengerparti sétányáról (Passeggiata Anita Garibaldi) híres, mely a nagy területen elhelyezkedő Nervi parkban végződik. A Nerviben élő gyerekek iskola után a parkba mennek játszani szüleikkel vagy az au pair lányokkal, a hatalmas, vén, (számunkra) egzotikus datolyapálmák és különleges fenyők, örökzöldek közé. A tengerparti sétányon megtett napi kétszer fél órás séta már önmagában hatalmas élmény a magyar ember számára, ahogy a hullámokon játszik a vakító napfény, a szél sós tengerillatot hoz, a hullámok fehéren csapódnak a szikláknak, és a tenger a legszebb mélykék és türkiz színekben játszódik. Tiszta időben, amikor nincs "foschia" (magas páratartalom a levegőben) látszódnak Korzika partjai is. A szobám ablaka Nervi kis kikötőjére, a "porticciolo"-ra nézett, és ezzel – még ha csak rövid időre is - megvalósult egy régi álmom, hogy a tengerparton élhessek: lefekvéskor vagy felkeléskor, vakító napsütésben vagy viharban a tenger tárult a szemem elé.

Genova Ligúria székhelye és legnagyobb városa. A város hegyekre épült, melyek a tenger felé fokozatosan lejtenek, a hegyoldalak pedig természetes panorámát nyújtanak a tetejükre felkaptatóknak. Itt is, mint sok más városban, az úri népség a hegy tetején lakik, pl. a Castelletto negyedben. A várost jól jellemzi a magasság és mélység kettőssége, nemcsak fizikai, hanem átvitt értelemben is. Fizikai értelemben azt látjuk, hogy a várost hegyek veszik körül, és az emberek kaptatókon hajtanak házaikhoz; a város különböző részein liftek szállítják az embereket a hegy aljáról - liftjegy érvényesítése kötelező! - a hegy tetejére. Átvitt értelemben pedig a hegyen élők gazdagsága, fényűzése és a középkori városrészben lakó bevándorlók szegénysége közt tátong szakadék.

Sokan nem tudják, hogy a hegyek alján és a tenger közötti sík területen található Európa legnagyobb, épségben maradt középkori városnegyede. Találkozhatunk itt várkapukkal, harangtornyokkal, városfalakkal, koszos, időnként elhagyatott, patkányokkal és megnyúlt árnyékokkal "fűszerezett" sikátorok szűk falai között megbújó, betört ablakú "palazzo"-kkal (palotákkal), melyeknek egykori nagyságát és fényűzését csak a homlokzaton alig kivehető festmények és szobrok jelzik. A középkori városrész 113 hektár területen helyezkedik el.. A területen 13.000 lakás található, ebből egy 1991-es felmérés szerint több mint 2700 lakatlan. A legszebb paloták, melyek megihlették Rubens-t és Petrarca-t is, a Luca, Luccoli, Nuovi és a Garibaldi utcán találhatók. Olaszország minden művészeti és építészeti egyeteméről járnak ide a hallgatók az épületeket és az egyedülálló genovai stílust tanulmányozni.

Genova, mint tudjuk, igazi hajós város volt, itt született Cristoforo Colombo (Kolumbusz) is, szülőháza ma múzeum. Az első feljegyzett kikötő 1133-ból származik, erre épült a viszonylag kicsi "porto vecchio", a régi kikötő, és itt található jelenleg Európa legnagyobb Akváriuma. A félkör alakú hatalmas, működő genovai kikötő végén áll a város egyik szimbóluma, a "Lanterna" (világítótorony), melyet vaporetto-n (kishajón) meg lehet közelíteni, ám mely már időtlen idők óta nem működik és melybe bejutni nem lehet. A kikötő közelében található a Molo negyed, melyet a XVI. században építettek és a tenger hullámaitól védendő hatalmas falakkal vettek körbe. A porto vecchio-t a város a 90-es években felújította és néhány újabb emlékművel – pl. a Bigo – látta el.

A középkori városrész felfedezése életreszóló, kihagyhatatlan élmény. Egyedül ne vágj neki; végy egy férfikísérőt (aki mellett biztonságban érzed magad) és egy fényképezőgépet jó objektívvel. Az én kísérőm a fényképezésért ugyanúgy lelkesedő, ám - velem ellentétben - profi fotós, a holland nemzetiségű Hans volt.

Genovai kint-tartózkodásom elején nem voltak olasz ismerőseim, barátaim. Elmentem egy nyelviskolába, ahol az órán négyen vettünk részt: egy cseh lány, Petra; egy német fiú, Ralph, és egy holland fiú, Hans. Petra au pair lány volt, mint jómagam; Ralph és Hans a genovai egyetemen kutattak és tanítottak közgazdaságtant. Azonnal összekupálódtunk és az ő – saját nemzeti sajátosságiakkal fűszerezett – meglátásaik sokat segítettek abban, hogy a várost ne csak magyarságom szűrőjén ismerjem meg.

Hans vitt el a Halottak Városába, Staglieno-ba is. Így hívják Genova legnagyobb temetőjét, amely egy kisebb városnyi területen helyezkedik el, templom-méretű és -szépségű kriptákkal, és feltehetően több szoborral és domborművel, mint amennyi egész Budapesten található. A szobrok gyönyörűek és szívbemarkolóak. Az ember nem egy temetőben sétál, hanem egy szoborkertben. (Lelkesedésemben elvittem a temetőbe néhány magyar látogatómat, akik szorongani kezdtek, úgyhogy távoznunk kellett.)

Nekem, és a látogatóba jött magyar ismerőseimnek is az egyik legnagyobb meglepetést a genovai aluljárók jelentették. A falaikat híres festmények másolatai borították, szinte eredeti minőségben. Kész művészeti felüdülés volt egy aluljárón végigmenni. Még döbbenetesebb volt, hogy sehol nem rondították el a vandálok ezeket a festményeket graffitivel.

Mit érdemes megnézni Genovában? Természetesen Nervit. A város többi részére vonatkozó listám az alábbi lenne: Palazzo Ducale, Staglieno temető, Bogliasco, Villetta di Negro, Corso Italia (itt jókat lehet görkorizni is), Corvetto tér, Piazza della Vittoria, Chiesa S.S. Annunziata (Genova szerintem legszebb külsejű temploma), Chiostro di S. Andrea és Kolumbusz szülőháza, Porta Soprana, Porta dei Vacca, Castelletto negyed, Szeptember 20. utca (Via XX. Settembre), Szent Orsolya utca (na jó, ez annyira nem volt érdekes...), Piazza de Ferrari, Lanterna, Porto Vecchio, Acquario, kedvenc genovai terem: Campo Pisano (a pisaiakkal folytatott tengeri győzelem emlékére), Centro Storico, Chiesa di Matteo, Santa Luca templom, Palazzo del Governo, Piazza delle Fontane Marose, az aluljárók, Palazzo Imperiale és Boccadasse.